Valahogy sok-sok évvel ezelőtt egy világ kicsit megfogott. A goth. Anno elég volt valami fekete ruha, egy nem hétköznapi haj, némi ezüst ékszer, és mindenki meg volt borulva. Amikor gimiben az ofő meglátta, hogy ezüst gyűrűm van, kiakadt. Szerinte fiúk ne hordjanak ilyen ékszereket. Aztán az zavarta meg, hogy egyik oldalon borotvált, másik oldalon hosszú hajam volt, alányírva.A minap nézelődtem, és beleakadtam a www.wave-gotik-treffen.de oldalba. Nézelődtem, és egy-két képet át kell tőlük emelnem. Nagyon tetszenek...
Hogy mi tetszik bennük? Dögösek, szépek, elegánsak, boldogok. Igen, annak ellenére, hogy sokszor szomorú arcuk van, belülről boldogok. Lehetnek is! Egy rendezvényen vannak, ami értük, és nekik van. Ahol senki nem néz rájuk ferde szemmel, mert nem a mai trendeknek megfelelően öltözködnek. Mert olyan az öltözékük, mintha 200 évvel ezelőtt éltek volna. Amikor elkészült a tetoválásom, a feleségem majdnem lábrázást kapott. Persze megszokta, és lassan azzal a gondolattal is megbékél, hogy még nem hagytam abba. Lesz még varrás. Nem is egy.
Azért érdekes belegondolni, hogy a sokak szerint szabad USA egy nem túl elfogadó ország. Másrészt az igazán elfogadónak látszó ország Németország. A hely, ahol sok-sok évvel ezelőtt a rasszizmus kiteljesedett. Mára oda jutott el az a frankó hely, hogy őrületesen sok bevándorlót fogad, foglalkoztat, és tart jólétben. Ahol egy időben titkolták az emberek, hogy melegek, vagy mások, mint a társadalom által megszokott. Németország a hely, ahol a goth-ok igazán ünnepelni tudják magukat, és közös élményeket keresnek hasonló emberekkel. Most őszintén... Nem nőtte ki Németország a múltat? Dehogynem! Zseniális hely. Csak olvastam róla, képeket láttam, és imádom. Alig várom, hogy el is jussak oda. Akár egy ilyen goth bulira! Frankó lehet megőrülni, és igazán fekete lelkűnek lenni.
Utolsó kommentek