Basszus. Egyszerűen rühellem a mai zenéket. A modern, diszkókban (újabban party) olyan zenéket nyomnak, amitől szabályosan kifordul a belem. Erre valahogy rákeveredtem az MTV-re, és valami tudatmódosító műsor ment. NA gondoltam amíg a gyerekek lefürdenek, művelődök egy kicsit. Nézem, hallgatom, és nem borulok ki. Mi van itt? Aztán rájöttem. Baromi jó csaj énekel, nem vinnyog, van dallam, nem rossz a klipp... Hogy mik vannak...
Szóval ott ragadtam a teve előtt, és csak lestem. Aztán jött egy La Roux nevű formáció, ami már nem volt annyira populáris, de a korai 90-es éveket juttatta eszembe. Pici Yazzo, kevés Depeche Mode, modern keverés. Kellemes. Nem mondom, hogy a kedvencem lett, de nem volt rossz élmény.
Na ez kemény... Kb. egy órája ezeket az albumokat hallgatom. És nem rosszak. Most egy kicsit ölengős lett a blog? Nem gond. Nekem így jó.
Azért keményen látszik, hogy milyen alapvető zenei háttérrel rendelkezem. A La Roux egyre jobban bejön. Lehet, hogy gimis koromban Depeche Mode rajongó voltam? Lehet? Tuti! Hogy az milyen jó volt.
Érdekes, hogy pillanatok alatt kötök át teljesen más témára. Mindegy... Valahogy évek óta próbálom felidézni azokat az érzéseket, hangulatokat, melyek anno a gimiben jöttek fel. Baromira nem megy. Elmentem Egerszegre, hátha a Zrínyi hangulata segít. Hát nem... Átépítették a sulit, és már nem ugyanaz. Eltűnt a lépcsőfordulónk, más a kakasülő, megváltozott az osztályterem, kicserélődtek a tanárok (ofőnk még megvan!) és épült egy új tornaterem (anno a felelségem annak a szerkezetéből írt szerkezettervezés tanulmányt). Más a suli... Pedig vannak élmények. Mekkora élmények. Rá kell jönnöm, hogy nem tudok elszakadni a múltamtól. Nem is akarok. Attól vagyok teljes ember. Csak szar dolog belegondolni, hogy eltelt 15 év. Basszamegakurvaéletbe! 15 ÉV!
Utolsó kommentek